Anatómia

Ha a versnek volna lába,
kisétálna a határba.
Megpihenne a pataknál,
néhány tiszta lépést kapnál.

Ha a versnek volna keze,
biztos kézen állna vele.
Hiszen a világ jó tágas,
elfér benne egy tótágas.

Ha a versnek volna szíve,
ott feszülne súlyos íve
a világnak, fennkölt látvány,
mint egy vasbeton szivárvány.

Ha a versnek volna agya,
bevésetné milyen nagy a
rendszer, amelyben megfogant,
így pendülne a pszicho-lant.

Ha a versnek volna arca,
eltorzítaná kudarca.
Mint a januári hideg:
ráfagy, hogy nem kell senkinek.

Se száj, se orr, se szem, se fül:
a vers mindentől mentesül.
A vers megfogant végtelen,
ha riogat az értelem.